Pár hete lapozgattam a freeweb-es oldalam és meglepődtem, mennyi mindent írtam anno az ottani blogomba...

Sokan használnak ingyenes szolgáltatásokat, olcsóbb lehetőségeket, így van ez az internet világában is. A freeweb az egyik legnagyobb és legismertebb ingyenes tárhely szolgáltató hazánkban, s most váltani szeretnének. Nem, nem lesz fizetős most sem, csak frissítenek.

Nahh, sikerült az elmúlt egy hétben totálisan begőzölni a Notre Dame-tól :) 
Bár a DVD-t nem, de egy aránylag tűrhető divx-et sikerült letölteni és megnézni elejétől a végéig.
Hihetetlen volt :)
A youtube után a már ismert részeket jó volt újra látni:)
De az egyik legszebb, pont a finálé: 

Sajnos nem értek franciául, de amikor meghallgatom ezt a dalt, beleborzongok... 
Annyira magával ragad ez a zene, a hangulat, az érzelmek játéka, hogy elérzékenyülve nézem ismét és ismét ezt a videót, hallgatom a dallamot... 

Bevallom lusta vagyok... 
De annyira, hogy az már néha fáj. 
Megígértem magamnak, hogy majd írok Karácsony, Szilveszter környékén, de nem volt kedvem:) 
Majd Újévkor...aham.. 
Na persze.

De ezerrel. 
Miközben sokunkban még mindig az él, hogy a "ruszkik" ócska, lepukkant viskókban tengetik vodkával hígított életüket, kellemetlenül kell ráébrednünk, a modern művészetben is alaposan ráhúztak.

Tegnap kaptam a páromtól ezt a képet, ami furcsamód megdolgoztatja az ember agyát...
Na nem azért mert valami roppant bonyolult összefüggést próbál meg prezentálni, csupán felfedni igyekszik agyad aktivitását :)

Aki még nem látta volna a youtube-on, vagy bárhol, ahová belinkelhették az utóbbi pár napban:) 

I just don’t want to waste another day
I’m trying to make things right
But you shove it in my face
And all those things you’ve done to me I can’t erase
And I can’t keep this inside
It’s time to say goodbye

El sem hiszem, de ismét felkerült a gépemre egy linux verzió, mégpedig az ubuntu Feisty Fawn 7.04. 
Mivel a melóhelyemen is ubuntut használunk, így nem volt nagyon kellemetlen a váltás, sőt a Suse után egészen felüdülés volt. 
Még délelőtt letöltöttem egy desktop verziót, majd hajrá...

Én elfordultam és menetrend szerint jött az első döfés. 
Visszaadtam, hogy legyen rajtad is legalább egy kötés. 
De ezek visznek előrébb minket, hogy újra leírjunk egy kört, 
Míg valaki csőre nem tölt. 

Biztos sokan bosszankodtak már, hogy milyen iszonyat lassú az iwiw. Most költöztetik. 
Mondjuk kétségtelen, hogy a működés fontos szereplője maga a kiszolgáló szerver is, de kíváncsi vagyok, hogy az alkalmazás motorja fog-e változni, optimalizálnak-e rajta valamit?

Nyakunkon az SCB (http://www.balabit.hu/network-security/scb/) 1.1 release, már két hete megy a túlóra, a feszítettebb munkatempó (megjegyzem közel sem olyan kegyetlen (és sokszor értelmetlenebb, mint a webes melóhelyeimen).

Több mint egy hete, hogy eléggé csúnya sérülést szereztem a céges szülinapi bulin. Röhely, hogy nem vagyok oda a fociért és mégis egy futballmeccsen szereztem sérülést. 
Nem gondoltam volna, hogy ilyen sérülés megtörténhet velem, de igen sajna nem vagyok kivétel.

Avagy Live Free or Die Hard. 
Szerintem szükségünk van a mesékre :) 
És ez egy felnőtt mese.

Nahh, ez is egy hihetetlen fordulópont az életünkben :) 
Megvettük és hazahoztuk életünk első személygépkocsiját :) 
Bevallom szokatlan érzés és még kicsit nehezen fogom is fel, hogy saját autó? :)

Hahhh, megkapjuk hamarosan :) 
Nem semmi összeg, több mint 3 milliárd USD. 
A Google óriás még hatalmasabb szeletet fog kiszelni. Lehet ezt még fokozni? :)

A Freemail ajaxos lett és 1 Gb a tárhelye. Nahh, hogy ez mennyire jó, vagy sem, az még eldöntendő. 
Mindenesetre nekem kicsit fura az új freemail. 
Kicsit böngésztem a lapon, és felfedeztem pár érdekességet. 

Ma reggel a buszon befelé jövet hallgattam a Sláger rádiót (azaz majdnem mindig ezt hallgatom reggelente) és az egyik nagy hír a Tokio Hotel tegnapi koncertje volt. 
Szinte természetesnek vettem, hogy Bocskor és Boros nem sokat fog tudni erről a zenekarról (én sem), de Voga képben volt, lévén tanárként a fiatalok között mozog :)

A Húsvéti nyúl a legváratlanabb helyeken bukkanhat fel, ezt megszokhattuk. 
Így láttunk már áruházakban, aluljárókban, kabátzsebben, kiskosárban, dobozkákban.

Reggel láttam a 79. Oszkár-díj átadás pár percét az RTL-Klubon. 
Egyvalami megkapott. 
Az Egyesült Államok tud úgy viselkedni, hogy az emberek nagynak, hatalmasnak érezhessék magukat. Persze nem annak a mérhetetlen anyagi, katonai, politikai háttérnek az erejéről van szó, hanem az alkotásoknak.

Minden búcsú szomorú valahol. 
Ismét válaszút elé kerültem. 
Másfél éves kemény munka után elhagyom a Carna berkeit.

Sokan, mérhetetlen haraggal gondolnak az országgyűlési képviselőkre jóideje ki ezért, ki azért. 
Nemrégiben "kipattant" újdonság, hogy mekkora összegeket kaptak költségtérítés címén országunk gazdag/szegény képviselői.

A http://www.mkogy.hu/kepv/kepv_ktsg.htm oldalon meg is tekinthető eme lista, mármint ki mennyit vett fel. 
Persze nem árt, ha megnézzük ezt az oldalt is: 
http://www.mkogy.hu/kepv/atlagkereset.htm 

Ugye előszöris BUÉK :) 
Eljött ez is, mint minden évben.

Minden látogatómnak kívánom, hogy Boldog Karácsonya illetve Boldog Új Éve legyen :) 

Marhaságok netovábbja. 
"Élsportolóknak ne járjon a TB támogatás..." 
Megnézném azt aki ilyen bátran talál ki ilyen agymenéseket. 

11:14:52 Gixx MSN: http://i51.photobucket.com/albums/f368/Bassbin/1125807.gif 
11:15:21 Delawer: ez igazi? 
11:15:27 Gixx MSN: persze 

Néha fellesek a http://bash.hu/ -ra, hogy gyermeki örömmel mosolyogjak emberi gyengeségeinken: 

"tegnap este azon gondolkodtam hogy az ásványvíz az OpenSource, mert rá van írva a forrás címe :Đ" 

Elment... 
Valamivel több mint egy hete még itt szaladgált és csacsi kis fejével követte a galambokat. 
Kíváncsi kis szemével nézett mindenre és bosszantott fel néha akaratosságával. 
Tesójával együtt szaladt elénk esténként, mint valami hűséges kiskutya. 
Majd mindig koszos tappancsát sokszor nyűgösen és hevesen ellenkezve mostuk meg, mondván a lakásba csak tisztán jöhet be.

Érdekes, hogy a politika milyen hatással van az internetre is. 
Valaki keresett egy "gyurcsán önéletrajz" szóösszetételt a Google-n és a második link alatt megtalált engem, azaz a lapom. 
Érdekes:)

Szép kis vihar a biliben... 
Gyurcsán Ferenc miniszterelnök szerint "ezt nagyon elkúrtuk"... 
Nem mondom, ha egy kicsit is a lelkünk mélyére tekintünk, régóta (nem 1-2, vagy 4-6 éve) érezzük, hogy valami nincs rendben. 

Egyszerűen nem értem az embertársaim. 
Majd minden nap felszállok a 49-es villamosra a Kálvin térnél. Mivel kb. 1 hete elkezdődött a Móricz Zsigmond térnél a metróállomás kiépítése, így az említett villamosjárat elvileg gyakrabban jár.

- És mi a rák az az IE? Valami böngészőféleség? 
- Olyasmi, csak szarabb.

Sose gondoltam volna...:) 
Persze az ember tudja, tanulja és látja a környezetén, hogy öregszik. 
Halad azon az időszalagon, ami úgymond megadatott.

Elnézést, meg minden, de bizony hanyagoltam minden blogok működtetőjét, az írást...:) 
Közben volt egy nagy árvíz a Dunán, jelenleg a tiszamentiek retteghetnek.

Nap mint nap találkozunk vele, még tv-t sem kell bekapcsolni, elég végigsétálni egy forgalmasabb utcán. 
Elvakult és józanabb gondolkodású emberek arcába vágják legalább két oldalról, mi jó és mi volt/lesz rossz nekik, nekünk. 
Roszabbul élünk kontra Megcsináltuk. 
Kész röhej.

A róka és a holló meséje arról szól, hogy a húsevő róka és a rovarevő holló veszekednek egy tejterméken, amit mind a ketten utálnak.

Furcsa, hogy sokszor milyen dolgok válnak az év pillanataivá. 
Persze globális értelemben.

Néha rákeresek a saját nevemre a Google-n, tudom jól, mások is csinálnak ilyen el nem ítélhető dolgot, és egyre gyakrabban találkozom egy olyan emberrel, aki ugyanezzel a névvel, mint híres ember szerepel.

Hali :) 
Eltelt ismét egy, rengeteg minden történt meg velem ezalatt az 1 év alatt. 
Többek között új melóhely a carnation-nál, új, saját lakás, helyesebben egy kertes ház (ami még iszonyú sok gondot, munkát fog adni), megvan végre a jogsim is ugyebár.

Most épp két ünnep között, kissé fáradtan, elpilledve ülök a gép előtt. 
Elpilledve, mert utaztunk haza Nyíregyházára, tegnap meg macskát miskároltunk és éjjel felvigyáztam, hogy rendben vannak-e szegények... 

Jesszusom...32 lettem 
Nem mondom ritkán lesz az ember 32 éves (lásd Harry Potter 11. szülinapját) 
Mégis valahogy kettős érzés kering bennem.

Majd minden nap reggel látom a buszon... 
Kis buksiját emelgeti az ablak szintje fölé, hogy rácsodálkozhasson a világra. 
Néha csak nézem és elmerengek...

Hétvégén, pontosabban szombaton hallgattunk egy Andrea Bocelli albumot (Romanza). 
Észveszejtően jó volt hallgatni.

Nemrég kezdődött el az iskola. 
Rengeteg kissrác kezdi el életének egy új szakaszát. 
Múlt héten láttam, amikor a vonatra vártunk, egy kissrácot, amint anyukája mellett baktatott a kis apró lábain...

Egyre nehezebben kerülök a saját lapom ezen részére. 
Talán egy kicsit elfáradtam mostanában, talán nincs kedvem még szabadidőmben is a gép előtt ülni? :) 

Páran, akik ismernek, tudják mivel foglalkozom, talán tudják, hogy milyen is ez a webes piac kis hazánkban. 
Még aktív álláskereséssel töltött időszakomban sűrűn kerestem fel nagyobb cégeket, mentem el meghallgatásokra. 
Teljesen természetes, hogy kisebb-nagyobb sikerrel jártam.

Az élet csupa meglepetés :) 
Sokszor napok, hetek, hónapok múlnak el úgy, hogy nem történik semmi különleges, szürke, egyhangú napok menetelnek életed kusza ösvényén. 
Ilyenkor néha megállsz, visszanézel, hogy hát most mi van?

Valamelyik nap a Népligetnél vártam az 1-es vilire a reggeli órákban és ismét szembesültem embertársaink rettenetes erejével. 
Valami hihetetlen rosszat tehetett a villamosra várókkal az üvegfal (talán a csúnyábbik oldalát mutatta), mert én már csak ezerszámra törött szilánkjait tapostam.

Nap mint nap történnek a világban olyan dolgok, amik hallatán úgy gondoljuk, nahh ez nem fog velem megtörténni sohasem... 
Ezzel a nyugalommal hitegetjük magunkat, amikor felkészületlenül megyünk el egy vizsgára, egy randira, egy megbeszélésre. 
Ugyanilyen önámítás amikor a tv előtt ülve nyugodt szívvel lehülyézzük az autósokat, a bicikliseket, a gyalogosokat, az iszákosokat, a dohányosokat, stb... 

Mennyiszer mondjuk egy adott esetben, hogy: 
Bezzeg én az Ő helyében ezt meg ezt csináltam volna... 
De soha nem leszünk a másik helyében, soha nem nézhetjük más szemével a dolgokat igazán. Legfeljebb átérezhetjük, tapasztalataink alapján igyekszünk beleképzelni egy adott szituációba magunkat. De ekkor sem tudhatjuk teljes nyugalommal elmondani, Én másképp csináltam volna. 

Ma ismét egy szerencsés véletlen részese lehettem. 

Ha szereted Nicolas Cage-t, vagy nézted anno a Vészhelyzetet és ott Green doktort :), akkor talán ismerős lesz neked ez a név: Józsa Imre. 

Néha bosszús vagyok. 
Néha nem érzem igazságosnak a dolgokat. 
Néha nem értem a világot. 

Álláskeresés.

Régen nem látott dolog részese lehetsz most. 
Ismét írok pár sort. 
Na nem azért nem tettem ezt, mert jajjde unalmas és szörnyű az életem, hanem éppenhogy alig volt időm ilyesmikkel foglalkozni, mint a saját weblapom.

Szinte nincs ember, aki ne hallotta volna, hogy meghalt II. János Pál pápa. 
És kevés azon emberek száma is, akik valamilyen szinten ne érezték volna, fontos ember ment el közölünk. 
Nem divat ma vallásosnak lenni. Sőt fennhangon valljuk, hogy én bizony nem vagyok vallásos, nem hiszek Istenben, nem hiszek semmilyen metafizikai megtestesülésben, szellemben, fennhatóban.

Nem is tudom igazából, hogy mikor vettem utoljára kezembe a "locsolókölnit". 
Emlékszem, amikor tinédzserként is már öregnek éreztük magunkat és úgy mondogattuk kiskölyökkori emlékeinket, mint a nagy öregek :)

Hihetetlen néha, hogy mennyire véletlenszerűen alakulnak dolgok. 
Előszöris arra gondoltam, hogy ma végre ismét bővítem a leírt gondolataim számát és ezzel okozok több-kevesebb örömet neked :) 

Huhhh, eléggé kimerült vagyok. 
Tegnap költöztettük a sógoromékat. 
Nem semmi esemény volt :)

A mai nap sokak számára valami gyötrelmes, szánalmas, ajándékkeresős nap. 
Mintha teher lenne minden ünnep manapság az embereknek. Kötelező érvényűnek tekintik a drága, puccos ajándékokat.

Pedig a nők (sem) erre vágynak leginkább. 

Ismét eltelt több mint egy hét... 
Végre felépülőben vagyok, már nem beszélek nazálisan, nem rettentem el az ismerősöket a rekedtre köhögött hangommal.

Uhhh, beteg vagyok... 
Péntek este kezdtem érezni, hogy valami nincs rendben velem. 
Vasárnapra már tombolt bennem a csata... 

Mennyiszer hallottam már én is ezt a kissé rosszalló, néha megbotránkozó hangnemű felszisszenést. 
Nem voltam aranydrága jógyerek, ezt elismerem, sokat ellenkeztem anyukámmal, testvéreimmel, barátokkal, ismerősökkel. Volt amikor utáltam az egész világot. 
Szóval tipikus kamaszkölyök. 

Mosolyognom kell... 
Nem mondom, nem árt, sőt fontos, hogy a rejtett tehetségeknek lehetőséget adnak, rájuk kerül legalább egy-egy pillanatra a rivalda fénye. 
De kérem szépen, ez ne jelentse már azt, hogy sokszor csak így tudják elképzelni a jövőjüket a tizenévesek. 

Mondhatnám nincs értelme fáradtan, kissé nyűgösen nekiülni gondolatokat előbányászni és képernyőre billentyűzni, hogy az még élvezhető is legyen. 

Vannak napok, amikor jobb inkább csendben maradni, bezárkózni, nem mondani semmit, mert úgyis hülyeséget beszél az ember. Talán ez is olyan. 

Hallgatom a zenét. 
A dallam elrepít valami álomszerű helyre. 
Egy távoli helyre...

Reggel 8 körül úgy keltem fel, mint aki az előbb csukta be a szemét. 
Úgy érzem, az alvással töltött időre egyre többet kellene szánnom.

Hihetetlen, milyen hatással van az ember cselekedeteire a lelkiállapota. 
A mai nap voltam egy állásinterjún, de épp emiatt a hülye zaklatottságom miatt valószínűleg nem tudtam magam adni.

Vannak napok, amikor nincs kedvem semmihez. Amikor csak nézek ki a fejemből és az ólomlábakon járó időt okolom minden gondomért. 

...engem senki nem nevezhet nyuszinak... 
Remélem emlékszel ezekre a szavakra. :) 

Isten azokat terheli a legjobban, akiket szeret...
Hmmm. Istenem akkor nagyon szerethetsz...

Miközben nézegettem nagyrabecsült kAy oldalát (http://derelict.hu), illetve blogját és szimultánban nézegettem (volna) a HWSW Fórumát, ami mostanában rengeteget halódik, szóval arra gondoltam, a mai edzés megint elmaradt.

Harder (http://www.tutorial.hu/) bejegyzésére válaszolva eszembe jutott, hogy szerettem volna pár dolgot a rég- és közelmúltból írni ide. 

Panaszkodni nem túl jó szokás, de most azt teszem.

Sokan írnak blogokat.
Mi az a blog?
Nem nagyon lehet mást mondani erre, mint hogy webes napló.