Több mint egy hete, hogy eléggé csúnya sérülést szereztem a céges szülinapi bulin. Röhely, hogy nem vagyok oda a fociért és mégis egy futballmeccsen szereztem sérülést.
Nem gondoltam volna, hogy ilyen sérülés megtörténhet velem, de igen sajna nem vagyok kivétel.
Nap mint nap történnek a világban olyan dolgok, amik hallatán úgy gondoljuk, nahh ez nem fog velem megtörténni sohasem...
Ezzel a nyugalommal hitegetjük magunkat, amikor felkészületlenül megyünk el egy vizsgára, egy randira, egy megbeszélésre.
Ugyanilyen önámítás amikor a tv előtt ülve nyugodt szívvel lehülyézzük az autósokat, a bicikliseket, a gyalogosokat, az iszákosokat, a dohányosokat, stb...
Mennyiszer mondjuk egy adott esetben, hogy:
Bezzeg én az Ő helyében ezt meg ezt csináltam volna...
De soha nem leszünk a másik helyében, soha nem nézhetjük más szemével a dolgokat igazán. Legfeljebb átérezhetjük, tapasztalataink alapján igyekszünk beleképzelni egy adott szituációba magunkat. De ekkor sem tudhatjuk teljes nyugalommal elmondani, Én másképp csináltam volna.